A bálnák földünk legnagyobb élőlényei. Két családjuk van. Vannak szilás és fogascetek.

Sziláscetek: Hosszúszárnyú bálna, Szürke bálna, Északfoki simabálna, stb.

Fogascetek: Delfinek, Gyilkos bálnák, Ámrás cet, stb.

A bálnák nagyon érdekes állatok. Magyarországnak sajnos nincs óceána így apró kis hazánkban nem láthattok bálnákat, de ha szeretnétek menjetek Tenerifére mert ott a Loro parkban él Morgan és a többi gyilkos bálna! Szeressétek őket mert ők is szeretnek titeket. Ez igaz a bálnák fofyton odaúsznak a csónakokhoz hogy a benne ülők kicsit megsimogassák őket. Úgyhogy szeressétek őket szívetekből és lelketekből!!!

Hosszúszárnyú bálna

A hosszúszárnyú bálna vagy púpos bálna  az emlősök osztályának a  rendjébe,  ezen belül a szilás cetek  alrendjébe és a barázdásbálna-félék családjába tartozó faj. A hosszúszárnyú bálna a nagyobb testű barázdásbálna-félék közé tartozik. Az állat hossza 13–14 méter, néha 16 méter is lehet. Testtömege legfeljebb 40 tonna.^[1] A hosszúszárnyú bálnának különleges alakú teste van, feltűnően hosszú mellúszókkal; innen ered a magyar neve is. Fején bőrdudorok és bütykök találhatók.^[1] Ez a bálnafaj a többi bálnához képest elég gyakran ki-kiugrik a vízből. A hímek hangja bonyolult „énekekből” áll, melyek 6–35 percig tartanak, alkalmanként egyéb hangokat is kiadnak. A hangok frekvenciája 40–50 Hz, és az ének, melyet néhány órán keresztül folyamatosan ismétel, 30 kilométer távolságra is elhallatszik.^[1] Az éneklés szerepe még nem ismert pontosan, de a párkeresésben lehet jelentősége.

Az állat az óceánok és tengerek lakója. Egy példány évente 25 000 kilométert is képes megtenni. A hosszúszárnyú bálna csak nyáron, a sarki vizekben táplálkozik. Télen a szubtrópusi és trópusi tengerekbe vándorol, hogy párosodjon és elljen. Ez idő alatt csak a zsírtartalékából él, amit a nyári táplálkozási időszakban felhalmozott. Tápláléka: planktoni rákok, halak és tintahalak. A déli félteke populációi inkább  rákokkal táplálkoznak, míg északi fajtársaik halakat fogyasztanak. A hosszúszárnyú bálna különféle halászási módszereket alkalmaz. Ilyenek a lökéshullámok, melyek a farok csapások és a felugrás következtében keletkeznek, és ily módon felriasztják a halakat, míg a másik módszer a bálnák által a víz mélyéről kibocsátott buborékok, melyekkel megzavarják a zsákmányt. Mint más nagy testű rokonai, a hosszúszárnyú bálna vadászását is túlzásba vitték a bálnavadászok, melynek következményeként az állomány 90 százalékkal csökkent. A kihalását az 1966-ban bevezetett bálnamoratórium akadályozta meg. Azóta e faj példányszáma növekedésnek indult, de a halászhálókba való gabalyodás, a hajókkal történő ütközés vagy a hajók és tengeralattjárók által kibocsátott hangok még mindig veszélyeztetik a fajt. Manapság az állomány körülbelül 80 000 egyedből tevődik össze. Habár korábban a túlvadászat miatt szinte kihalt, a hosszúszárnyú bálna még manapság is hajt gazdasági hasznot. Ma már azonban nem zsákmányként, hanem mint turistalátványosság. 

Gyilkos bálna

A kardszárnyú delfin más néven orka , vagy gyilkos bálna az emlősök  osztályába a cetek  rendjébe és a fogas cetek alrendjén belül a delfinfélék családjába tartozik. Korábban a gömbölyűfejű delfin-félék  közé sorolták. Egyes újabb genetikai kutatások szerint nem egy, hanem több fajt alkotnak.^[1]A hím átlagos hossza 8 méter, maximum 9,8 méter, a nőstény kicsit kisebb. Testtömege akár a 10 tonnát is elérheti.^[2]Teste vaskos, de áramvonalas, kitűnő úszó. Feje lekerekített, csőre alig észrevehető. Hátuszonya hosszú,/ezért "kardszárnyú"/ a hímeké háromszögletű, a nőstényeké kisebb, hátrafelé hajló. A hátuszony magassága 1.8 méter is lehet. A fogságban tartott állatok hátuszonya, még ismeretlen okokból egy idő után lehajlik. A tengeri állatokhoz hasonlóan a háta sötét, a hasi része világos, így felülről és alulról is nehéz észrevenni. Testén jellegzetes nagy fehér foltok is találhatóak, a tengerbiológusok az egyes állatokat ezek, és az egyedenként változó hátúszó-alak illetve méret alapján azonosítani tudják. A kardszárnyú delfinek igazi ragadozók, szinte minden kellően nagy tengeri állatot megtámadnak és elfogyasztanak. A halak mellett megeszik a delfineket, fókákat, tengeri madarakat, de még a náluk sokkal nagyobb bálnákat is. Azonban az embert is képesek megtámadni, erre több példa is volt. A kardszárnyú delfin a cetfélék közül a leginkább ragadozó természetű, és az egyetlen olyan, amely melegvérű állatokat is megtámad. Étrendjét a tudomány kellő részletességgel ismeri; az adatok részben a vadászó állatok megfigyeléséből, részben a cetvadászok által elejtett delfinek gyomortartalmának vizsgálatából származnak, de ma már értékes adatok nyerhetők a delfinek ürülékének elemzésével is. A kutatások szerint a kardszárnyú delfin szinte minden kellően nagy állatot elfogyaszt, még a nálánál jóval nagyobb bálnákat is. Vitathatatlanul a tengeri tápláléklánc csúcsán áll.

Kék bálna

A kék bálna vagy óriás bálna  az emlősök osztályának a cetek rendjébe, ezen belül a szilás cetek  alrendjébe^[1] és a barázdásbálna-félék családjába tartozó faj.^[2][3]A kék bálna a 30 méteres hosszával^[4] és a 180 tonnás, vagy ennél is nagyobb testtömegével^[5] a legnagyobb ismert állat. A bálnavadászat betiltása óta még nem sikerült kideríteni, hogy világszinten a kék bálna állományai nőttek, vagy stabilak maradtak-e. Az Antarktisz vizeiben a legjobb felmérések szerint az állomány 7,3 százalékkal nő évente, de ez a szám 1 százalékkal kisebb, mint a vadászat előtti éves növekedés. A bálnavadászat betiltása után a szovjetek még illegálisan vadásztak a bálnákra. Feltételezések szerint az izlandi és a kaliforniai állományok növekedésnek indultak, azonban ez a statisztikaszempontjából nem játszik fontos szerepet. A 2002-es évi felmérés szerint világszerte 5000–12 000 kék bálna élt, azonban a felmérésnek hiányosságai is vannak, mivel előfordulási területének egyes részeiről érkező adatok kisebb-nagyobb mértékben bizonytalanok.^[9] Ennek a hatalmas állatnak a teste hosszú és kúpszerű. A többi bálnáktól eltérően, amelyek tömzsibbek, a kék bálna nyúlánkabb testalkatot mutat.^[1]Feje lapított és U-alakú. Egy jól kiemelkedő „taréj” húzódik az orrnyílásoktól a felsőajakig.^[1] Szájának elülső része vastag. Nincs foga, helyette a szájpadlásáról eredő több száz (320) szilával szűri ki a tengervízből a planktont.^[1] Szilája 100 centiméter hosszú és 55 centiméter széles. Torka igen szűk, ezért csak kisebb állatokat tud lenyelni. A toroktól kezdve, a testtel párhuzamosan, 70–118 barázda húzódik. A barázdák növelik a száj térfogatát, vagyis az állat nagyobbat falhat, sőt a víz kinyomásában is szerepük van A kék bálna szaporodási időszaka késő ősztől a tél végéig tart.^[51] Az udvarlási szertartásról és a szaporodási helyekről csak keveset tudunk. Legvalószínűbb, hogy a párzás a meleg trópusi vizekben megy végbe, és itt is születnek meg az utódok. A borjak, mivel csupán vékony rétegszigetelő bálnazsírral rendelkeznek, hidegebb vizekben nem tudnának életben maradni. A legtöbb nőstény csak háromévente lesz vemhes. A vemhesség 11–12 hónapig tart, ennek végén egyetlen utód jön a világra.^[51] A kék bálna szinte kizárólag lebegő világítórákokat, úgynevezett krilleket fogyaszt, azonban néha evezőlábú rákokkal is táplálkozik.^[36]A táplálékként szolgáló zoo planktonban levő rákfajok óceánokként változóak. 

Nagy ámbrás cet

A nagy ámbráscet vagy óriás ámbráscet az emlősök osztályának a cetek rendjébe, ezen belül a fogas cetek alrendjébe és az ámbráscetfélék családjába tartozó faj. Nemének az egyetlen képviselője. Az állat 20 méterével a legnagyobb a fogas cetek között. A nagy ámbráscet hímjét bikának, nőstényét tehénnek, kicsinyét pedig borjúnak is nevezik. Az állat hossza a hímnél 15-20 méter, a nősténynél 11-13 méter. A hím testtömege átlagosan 45, a nőstényé 20 tonna. Hatalmas, majdnem derékszögben metszett fejéről ismerhető fel, amely egészen rendkívüli külsőt kölcsönöz neki. Kilégzéskor 2-5 méteres párafelhőt lövell oldalra és előre, erről akkor is egyértelműen meghatározható, ha maga az állat nem is emelkedik ki eléggé a vízből. Szemben a felső állcsonttal, az alsó keskeny és karcsú, és a felső csúcsáig sem ér el. Minden állkapocs félben 20 és 30 közötti, többnyire 25 kúpos fog ül. Hátúszója nincs, de a háton a farok felé több púp áll ki, amelyek közül a legelülső a legnagyobb. Farok úszója óriási, 4 méternél is szélesebb lehet, és rendkívüli bukási teljesítményekre képesíti az állatot. A mellúszók ellenben kicsik, a teljes testhossznak körülbelül az 1/12 részét teszik ki, míg egyedül a fej az 1/3-át. A vízből felbukva mindig a legelső púp éri el először a felszínt. Ekkor annyira emeli ki fejét a nagy ámbráscet, hogy légzőnyílása (amelybe mindkét orrlyuk befut) kibukkanjon, és ezután 1-3 másodpercen át, 45 fokos szögben gőzfelhőt lövell ki, amely akár 5 méter hosszú is lehet. Majd nyugodtan pihen a felszínen, többnyire tíz percig. A nagy ámbráscetek rendszerint nagycsaládokban élnek, amelyek több borjas nőstényből és az őket többé-kevésbé határozottan vezető hímből állnak. A bikák háremszerűen tartják a teheneket, főként a párzási időszakban, amelynek időpontja helyenként erősen eltérhet. Heves küzdelmeket is folytatnak a nőstényekért. A nagy ámbráscetek rendkívül érzékeny, víz alatti hangok rendszerük segítségével sok kilométeres körzetben tájékozódnak, és tartják a kapcsolatot. A mély tengerek sötétjében zsákmányaikat, a nagy tintahalakat is eme érzékszervükkel kutatják fel. A hím 18-20 évesen válik ivaréretté (testhossza körülbelül 12 méteres kell, hogy legyen), a nőstény már 8-9 méteresen ivarérett. A hím minden évben párzik, de a nőstény csak 4-6 évente. Párzásukat hosszú szerelmi játék előzi meg. A vemhesség 14-16 hónapig tart, ennek végén 1, ritkán 2 borjú jön a világra, 4 méteresen, 1300 kg testtömeggel. A borjú 3,5 évig szopik. Teje nagyon zsíros, víztartalma csak 50%.

Szürke bálna

A szürke bálna  az emlősök osztályának a cetek  rendjébe a szilás cetek  alrendjébe, ezen belül a Szürke bálna félék  családjába tartozó faj. Minden évben legfeljebb 16 állatból álló csoportokban akár 10 000 kilométert vándorol. A szürke bálna a tengerfeneket túrva keresgéli az apró rákokat és halakat. Ez a bálnafaj, általában a sekély vizekben táplálkozik, nemigen merül 30-35 méteres mélység alá. Általában 15km/h-val úszik. A párzási időszak novembertől kora decemberig tart. A vemhesség 13,5 hónapig tart. Az ellés ideje január - március között van. A nőstény egy utódot hoz a világra. Születésekor a bálnaborjú 4-4,9 méter hosszú. Az elválasztás 6-8 hónap után következik be. Az állat hossza 10-15 méter, a nőstény valamivel nagyobb a hímnél. A farok úszó 3-3,7 méter széles. Mellúszói körülbelül fél méter hosszúságúak. A kifejlett állat súlya legfeljebb 40 tonna, de általában, csak 15-33 tonna. Bőrszíne sötétszürke, de minden állatnál különböző; egyeseken a bőrfesték (pigment) hiánya, valamint a rájuk tapadó tengeri makkok miatt világos foltok észlelhetők. A tengeri makkok elsősorban a bálna fején, a szája körül és farkúszóján tapadnak meg; egyik fajuk kizárólag a szürke bálnán található meg. A szürke bálnának nincs hátúszója, ehelyett háta végénél sorban hét-tíz dudor helyezkedik el. A bálnának tulajdonképpen két orrlyuka van.  A párafelhő akár négy méter magasra is törhet, a nyugodt tengeren még egy kilométerről is észre lehet venni. A kilövellő vízpára függőlegesen felfelé tódul és egybefüggő páraoszlopként jelenik meg. A szürke bálnának van a legkevesebb szilája. Az állkapocs mindkét oldalán 130 darab. Az állat főként a Csendes-óceán északi, part menti vizeire korlátozódik.